A Nexon Dunakeszi Teniszklubban folyó szakmai munka híre ma már az egyesület határain túlra is eljutott, részben ennek is köszönhető, hogy folyamatosan bővül az utánpótláskorú játékosaink száma. Az elmúlt hetekben is érkezett három fiatal tehetség, aki már a versenyzés nehéz útját járja. Bozsik Milán, Makrai Balázs és Tóth Csanád egyaránt komoly terveket sző, ezek megvalósítására pedig Dunakeszit találták a legjobb helyszínnek.

Teniszklubunk vezetőedzője, Bogyó Tamás, természetesen nagyon fontosnak tartja, hogy Dunakeszin széles bázisra épüljön a szakmai munka. A további fiatal versenyzők érkezésének jelentőségét azonban nemcsak a létszámbővülésben látja:

„Balázs, Csanád és Milán a munkamorálja alapján tökéletesen illeszkedik abba a közösségbe, amelyet most már jó pár éve építünk. Sikeres versenyzőket csak úgy lehet nevelni, ha a fiataloknak mindennap meg kell küzdeniük egymással a helyükért, együtt fejlődnek és teszik meg a karrierjük legfontosabb mérföldköveit. Persze, lehet játszani fölfelé, akár felnőttekkel is, vagy kizárólag egyéni edzésekkel előbbre jutni, én azonban sokkal nagyobb erőt látok a kortárs, sikerre éhes csapatban. Azt a versenyszellemet, amelyet így ki lehet közöttük alakítani, semmi más nem pótolja. Úgy gondolom, hogy a magyar tenisznek is nagy problémája, hogy egymástól elszigetelt tehetségek igyekeznek egyénileg boldogulni. Nálunk ez nem így van. Összetartó közösség vagyunk, az elért sikerek pedig a társakat is jobb teljesítményre sarkallják.”

A 2013-as születésű Bozsik Milán az U12-es fiúk hazai ranglistáján már a 17. helyen áll és a Bebto Team-től igazolt klubunkhoz. Az ő esete azért különleges, mert a piros pályás versenyzés idején már dolgozott Bogyó Tamással, ám a családi körülmények változása miatt meghiúsult a folyamatos közös munka.

„Milán ötévesen, óvodásként kezdett el teniszezni, amikor még a tizenharmadik kerületben laktunk – idézte fel a kezdeteket az édesanya, Mészáros Eszter. – Később Gödre költöztünk, ekkor találkoztunk először Tomival és jó két éven át tőle tanulta az alapokat. A következő iskolaváltás nyomán azonban Óbuda környékén kellett klubot keresnünk, és a Bebto Teamet találtuk a legszimpatikusabbnak. Itt négy évet töltöttünk, Milán pedig nagyon sokat fejlődött. Idén nyáron mégis egyre inkább úgy éreztük, váltani kell, fiúnknak olyan erős csapatra van szüksége, mint amilyen időközben Dunakeszin kialakult. Ráadásul hamarosan elkészül a fóti házunk is, éppen ezért nem is vártunk az átigazolással. Nagyon tetszik az itteni oktatási módszer, Tomi egyrészt nagyon határozott a gyerekkel, ugyanakkor elismeri a teljesítményüket is. Kiváló mentális programot visz, Milán alig egy hónap alatt is látványos előrelépést ért el ezen a téren.”

S bár Milán már idén is okozott meglepetést a hazai versenyeken, a család 2026-ra várja a nagy kiugrást. A fiatal játékosnak ugyanis a tenisz a minden, idővel szeretne korosztályos válogatott lenni, de azt is tudja, milyen nehéz az odáig vezető út. Ennek megtételében leginkább a szorgalmára támaszkodhat majd, bár Bogyó Tamás szerint a Bebto Team szakemberei is jó munkát végeztek, így Milán technikailag egészen jól képzetten, bátor, támadó teniszt játszva tért vissza Dunakeszire. A család pedig a sokasodó versenyeket közös programként fogja fel, s egyre jobban élvezik a meccseket és a hasonló cipőben járó szülők társaságát.

Szintén budapesti egyesülettől, ám annak pesti oldaláról a Fortuna TC-től érkezett Dunakeszire Tóth Csanád, aki 2012-es lévén már idén is az U14-esek között játszott, a hazai ranglistán jelenleg a 43. helyen áll. A péceli fiú viszonylag későn, nyolcesztendősen kezdett el teniszezni, az egyik szomszéd gyermek hívására jelentkezett egy rákoscsabai tenisztáborba, amelynek hangulata szinte rabul ejtette. A tornák világával is későn ismerkedett meg, hiszen akkoriban még nem készült versenyzőnek, ilyen jellegű elvárásokat otthon sohasem támasztottak vele szemben. Néhány P+S viadalon ugyan részt vett, de miután a hétköznapokban nagy pályán, kemény labdával játszott, nem érezte magát otthonosan a számára szokatlan „könnyített” terepen. Éppen ezért 2022-től kezdett csak rendszeresen versenyezni, s ehhez képest viszonylag gyorsan, 2023. őszén jöttek az első sikerek. Edzőjével, Varga Zoltánnal is jól megértették egymást, ám a XVII. kerületben nem voltak igazán edzőpartnerei. Ezért választották Dunakeszit, ahol jelenleg heti háromszor edz, két alkalommal pedig továbbra is visszajár korábbi mesteréhez.

„Zoli nagyon figyelt Csanira, éppen ezért ő volt az, aki fájó szívvel ugyan, de a váltásra biztatott bennünket – tudtuk meg az édesanyától, dr. Verebélyi Brigittától. – Sokat játszott felnőttekkel, valamint juniorokkal, de igazi csapata nem volt. Pedig él-hal a teniszért, a családi nyaralások helyett is inkább az edzést választja. Sőt, ha tehetné még az ünnepek alatt is csak játszana. Már a kezdet kezdetén, az említett a táborban is mondták, hogy nagyon ügyes, érdemes lenne komolyabban foglalkoznia ezzel a sportággal. Neki pedig volt kedve, s ahogy haladt előre, úgy akart egyre többet edzeni. Én pedig támogattam, és azóta is támogatom ebben a döntésében, bár a tanulást és az iskolai közösséget is fontosnak tartom. Szerencsére a péceli Szemere Pál Általános Iskola tanulójaként is kiválóan teljesít, úgyhogy a szabadidejét teljes egészében a teniszre fordíthatja, hiszen még a barátok miatt sem mondott le edzést, vagy meccset. Nekem pedig jó érzés látni, hogy milyen nagy örömet okoz neki a tenisz.”

A támadó felfogásban teniszező fiú, a szerváit és a tenyereseit tartja az erősségének. Ezen tulajdonságai birtokában utazhatott tavaly a Rafa Nadal Akadémiára a Kinder Joy of moving sorozat egyik győzteseként, ami azért is volt nagy élmény számára, mert a korábbi spanyol világelső sokáig volt példaképe, manapság viszont már Sinnernek drukkol.

Makrai Balázs életében is jelentős esemény volt a Kinder sorozatban való részvétel, hiszen ő nemcsak itthon szerepelt kiválóan, de az idei európai döntőben is. Egyesben elődöntős volt, vegyes párosban pedig finálézott a görög Adeishvili oldalán. Ráadásul korosztálya fair-play-díját is ő kapta. Balázs teljesítményéről sokat elárul, hogy az elődöntőben óriási csatában (1:6, 6:1, 10-6) szenvedett csak vereséget attól a francia Sandro Mabille-től, aki a fináléban 6:0, 6:0 arányban mosta le ellenfelét.

A Makrai család számára az átigazolás nem mindennapi áldozatokkal járt, hiszen Kazincbarcikán élnek, Balázs eddig a Barcikai Tenisz Klubban, Darai Imre és Szabó József tanítványa volt. S bár már négy-öt évesen teniszező bátyja nyomdokaiba lépett, az idő múlásával egyre világosabbá vált, hogy szülővárosában igen korlátozottak a lehetőségei. Versenyzőként szinte teljesen egyedül volt, miközben a tornák helyszínére is sokat kellett utazniuk. Makraiék azonban szívesen vállalták az áldozatokat tehetségesnek tartott kisfiúk érdekében, amelynek mértékéről az első versenyen való részvételük is sokat elárul:

„Budapest környékén találtuk az első Play and Stay tornát, s bizony hajnali 4 órakor kellett Barcikáról elindulnunk ahhoz, hogy a kezdésre időben ott legyünk – beszélt az akkori nehézségeikről az édesapa, Makrai László. – Az elmúlt évek során nekünk az már nagy dolog volt, ha Debrecenbe kellett mennünk, hiszen másfélóra utazás semmi a többihez képest. De nemcsak emiatt döntöttünk a váltás mellett. Imre bácsi nagyon jó edző, Balázsnak azonban most már többre volt szüksége. Tomival tavaly előtt, a Champions Bowl hazai selejtezőjén találkoztunk először, fiúnk megnyerte a kategóriáját, ő pedig látott benne fantáziát. Az ingázást azonban csak idén ősztől tudtuk vállalni, bár a megvalósítást apósom elhunyta némileg módosította, ő vitte volna heti kétszer Budapestre az unokáját. Most én megyek vele hetente egyszer, jövőre azonban mindenképpen változni fog a helyzet. Ki fogunk alakítani Dunakeszin egy családi bázist, így attól kezdve valóban megindulhat a komoly közös munka. Úgy gondolom, nem maradtunk még le semmiről, de ha Balázs tenisszel kapcsolatos komoly terveinek megvalósításához nyugodt hátteret akarunk biztosítani, akkor most már további áldozatokat kell hoznunk.”

A szülők szerint korántsem véletlen, hogy a mallorcai Kinder-fináléban éppen az ő fiúk kapta a fair-play-díjat. A döntés a meccseket végig kísérő sétálóbírók javaslatai alapján született meg, nekik pedig azonnal feltűnt a magyar fiú nyugodt természete, sportszerű viselkedése. De az ellenfelek is dicsérték szerénységét, fegyelmezettségét és elhivatottságát. Ezen tulajdonságai alapján pedig mindenképpen ott a helye a Nexon Dunakeszi Teniszklub versenyzői között, hiszen ez a közösség nemcsak a tehetségre, és a sportolói erényekre, de az emberi jellemre is éppen úgy épít.

NEXON DUNAKESZI TENISZKLUB – OLVASD EL KORÁBBI CIKKEINKET IS

⬇️