Minden gyerek számít, a legkisebb is!
Az utánpótlás-nevelés a folyamatos építkezésről szól, éppen ezért a már meglévő játékosok felkészítése mellett, a toborzás is fontos feladata a Nexon Dunakeszi Teniszklubnak. Ez utóbbi sikerességét mutatja, hogy a 2016-ban született korosztály tagjaiból már most formálódik egy igen erős nyolc-tíz fős csapat, amely a versenyzői team utánpótlását jelentheti. Az utóbbihoz vezető út természetesen még nagyon hosszú, és nehézségekben is bőven lesz részük a vállalkozó kedvű fiataloknak és családjuknak, ám a kezdet már most, több mint biztató.
„Nagy öröm, hogy ebben a korosztályban sokan nyitottak voltak arra, hogy megtegyék az első lépéseket a versenytenisz irányában – beszélt a 7-9 éves fiatalokkal megkezdett munka fontosságáról Bogyó Tamás, a Nexon Dunakeszi Teniszklub vezetőedzője. – Ráadásul nagyon jó csapatot alkotva, egy irányban húzva indultak el ezen az úton. A versenykiírásban található eltérések miatt a HEAD Teniszvetélkedők sorozatot választottuk az első meccsek lejátszásához, hiszen félévnyi munka nem elegendő ahhoz, hogy valaki érdemi mérkőzést vívjon a narancs színű pályán. Márpedig akik elsős általános iskolásként vesznek először ütőt a kezükbe, azok csak az évvégig tartoznak a Play and Stay verseny piros pályásai, vagyis a kezdők közé. Úgy gondolom, hogy ez a részünkről így korrekt a játékosokkal és a szülőkkel szemben is. Az első élmények ugyanis általában meghatározóak, éppen ezért mi azt szeretnénk, ha ezek kellemesek lennének a számukra. Nekünk minden egyes gyerek fontos, és minél tovább szeretnénk őket a pályán tartani.”
Bogyó Tamás szerint megfelelő képzést kapva később mindenki gond nélkül kapcsolódhat be a hazai szövetségi versenyrendszerbe, amelynek keretében már szinte mindent tudniuk kell majd. A különböző alapvonali ütéstípusok elsajátításához, a szervák előkészítéséhez, a hálójáték elsajátításához azonban idő kell, amit Dunakeszin mindenkinek meg szeretnének adni. No és persze rendszeres munka, amelybe szintén bele kell szokniuk a kisiskolásoknak.
„A versenyzés nemcsak a gyerekekre fejlesztő hatású, de a szülői közösségünk is erősödik általa, ami a klubélet szempontjából fontos nekünk” – tette hozzá Bogyó Tamás, aki szerint már most vannak olyan fiatalok, akik elhivatottságukkal kiemelkednek a többiek közül. Mint például Fésüs-Tóth Milán, Heinrich Milán és Kácsor Dániel. De vajon ők, hogy kezdték és miért vágtak bele a versenyzésbe?
„A belvárosból kiköltöztünk Dunakeszire, s miután Milánt egy sportágválasztón a tenisz fogta meg a leginkább, két évvel ezelőtt eljöttünk a klubba egy bemutatóórára – idézte fel a döntés fontos pillanatát Heinrich Milán édesanyja, Zilahi Angéla, aki ma már maga is teniszezni tanul, jóllehet korábban kézilabdázott és futott. – Úgy gondolom, nagyon jól választottunk, imádja ezt a játékot, a versenyzés pedig teljesen természetesen jött. Az életben is szereti megmutatni, miben jó, amit mi is támogatunk. Ugyanakkor azt is tudjuk, hogy sokat kell vele beszélgetni a határokról, a kudarcok kezeléséről. De az edzőire is nagyon hallgat, felnéz rájuk, szívesen kér tőlük segítséget, tanácsot. Ilyen támogató környezetben pillanatnyilag a versenyzés jó oldalait látjuk, s ebben a HEAD Teniszvetélkedő felépítése is segített, ahogy az eddig nyert két ezüstérem is. Hogy később mit szeretne, az már az ő döntése lesz, most az edzések és a tornák mellett örömmel nézi a tv-közvetítéseket, s az a vágya, hogy egy nap ő is a US Openen lépjen pályára. Nagyon sok dologtól függ, melyik is lesz az ő igazi útja, bár azt bevallom, egy élsportolói karrierért nem szívesen áldoznánk fel a gyermekkorát. Szerencsére most még a heti öt tenisz mellett a két úszás is belefér, bár Milán ez utóbbi helyett is inkább ütögetne.”
Heinrich Milán legjobb barátja, Kácsor Dániel is az említett nyílt napon döntötte el, hogy az atlétika és a foci után inkább a teniszt választja, s ebben nagy szerepe volt a két fiú közötti szoros kapcsolatnak is.
„A bölcsődében kezdődött kettejük barátsága, s mivel suliba már máshová mentek, most a tenisz jelenti a közös tevékenységet számukra, s ezt mi szülők is fontosnak tartjuk – beszélt indíttatásukról Dénes Krisztina, Dani édesanyja. – Szeretjük a sportokat, Dani pedig mindig is nagyon eleven, aktív kisfiú volt, hamarabb futott, mint sétált. Igazi versenyző típus, akinek fontos a győzelem, a HEAD Teniszvetélkedőn pedig kifejezetten jó élményeket szerzett, hiszen nyomban aranyérmet nyert. Nyitottan, örömmel vágtunk bele a versenyzésbe, és eddig jó tapasztalatokat gyűjtöttünk. Utóbbiban annak is nagy szerepe van, hogy sokan mentünk együtt Dunakesziről, így mi szülők is csapattá kovácsolódunk össze. Izgalmas időszak vette kezdetét a versenyzéssel, ami még sok kihívást tartogat. Az ezzel járó esetleges sikerek és kudarcok megélése során számunkra az a legfontosabb, hogy az öröm, amit a tenisz ad Daninak, megmaradjon. A heti két-három edzést ősztől emeltük négyre, amivel nagyobb hangsúlyt kapott mindennapjaiban a sport, ugyanakkor pihenésre, játékra is marad ideje. A későbbi élsporttal kapcsolatban vannak ugyan aggályaink, de ha az lesz a legnagyobb vágya, akkor támogatni fogjuk álmai megvalósításában.”
Fésüs-Tóth Milán története annyiban különbözik társaiétól, hogy édesapja, Tóth Balázs, maga is lelkes amatőr teniszező, őt látva jött meg a kedve a játékhoz. Ennek utóbbi is örült, hiszen olyan sportos irányba kívánta terelgetni fiát, amely élete végéig kitartó örömet és elfoglaltságot szerezhet neki. A tenisz pedig ilyen.
„Gyerekként is jártam órákra, igazából azonban nyolc-tíz éve találtam vissza a teniszhez, azóta játszom ismét rendszeresen – kezdte a Milán választását megalapozó saját történetével Tóth Balázs. – Nekem pillanatnyilag hatvan körüli csapattársaim is vannak, ők a saját példájukkal bizonyítják, hogy rendkívül sokáig űzhető, ugyanakkor pályát és edzőpartnereket is könnyű találni. Ilyen szempontból tehát hosszútávon gondolkodunk, de az is fontos, hogy Milán is oda van a teniszért. Egy éve kezdte el az edzéseket, eddig két HEAD Teniszvetélkedőn vett részt, mindkettőt megnyerte, ami óriási sikerélményt adott neki.
Ez utóbbival kapcsolatban igyekszem nagyon visszafogni magamat, nem szeretném a saját ambícióimat átadni neki. Belülről, saját elhatározásként kell jönnie a tűznek, ami most már láthatóan benne is lobog. Egyébként a focilabdát cseréltük a teniszre, ami a lehető legjobb döntésnek bizonyult, egyikünk sem bánta meg. Nagyon komolyan készül a versenyekre, és a hosszútávú versenyzésre, amiben maximálisan támogatjuk. Szeretném, ha ki tudna teljesedni ebben a sportágban, miközben azt is tudjuk, milyen sok időre, energiára, pénzre és persze szerencsére van szükség egy sikeres teniszezői karrier felépítéséhez. Éppen ezért most még nem is jelentünk ki semmit sem a jövőjével és a terveivel kapcsolatban.
Azt szeretnénk, ha két-három évente szintet lépne, s majd meglátjuk hová jutunk el. A végső szó azonban mindig az övé. Szerencsére nagyon jól látja a dolgokat, persze mi is megteszünk mindent azért, hogy pontosan tudja és megértse mivel jár a választása.”
