A tenisz szakedzői (MTSZ C lincenc) képzését a Magyar Testnevelési és Sporttudományi Egyetemen végző szakember nevét eddig leginkább a Speciális Olimpia berkeiben ismerték, hiszen partnerjátékosként több világversenyen is járt, később pedig sportdiplomáciai feladatokat is betöltött a világjátékokon. Az SO-ban végzett karitatív tevékenysége mellett azonban az épek teniszoktatását is jóideje szívügyének tartja, elhivatottságát korábbi sportmúltjából hozta. 

Varga Bence Vácon készül futballistának, ám tizennyolc éves korában egy súlyos térdsérülés derékba törte sportpályafutását. S bár felépülését követően még focizott alsóbb osztályokban, ekkor már egyre inkább a tenisz felé fordult, amelyet tizenhárom éves kora óta űzött amolyan második sportágként. Közel öt éve annak, hogy a nyári hobbiból igazi szerelem lett, s bár eleinte autodidakta módon haladt, időközben a Testnevelési Egyetemen teniszedzői vizsgát is tett. A legutolsót idén februárban, így ezt követően, március elején „igazolt” Dunakeszire.

„Az elméleti tudásomat olyan környezetben szerettem volna gyakorlati ismeretekkel kiegészíteni, ahol biztosan fejlődhetek szakmailag – beszélt döntése hátteréről Varga Bence. – Azt hiszem, Bogyó Tamás mellett erre nem is igen találtam volna jobb helyet. Ráadásul bánki vagyok, Balassagyarmaton játszom OB III-as csapatban, úgyhogy a klub földrajzi elhelyezkedése is előnyös volt a számomra. De hangsúlyoznám, a legfontosabb az volt, hogy edzőként itt biztosan léphetek előre. A tíz-tizennégy évesek érdekelnek a legjobban, velük szeretnék majd egyre magasabb szinten foglalkozni, Tomi pedig éppen ennek a korosztálynak elismert szakembere. Szabadidőmben is sok oktatóvideót nézek, ugyanis edzőként elsősorban az eredményesség motivál. A kezeim alá kerülő kicsi gyerekeket szeretném támogatni, segíteni, hogy minél messzebbre jussanak teniszezőként. Nem titkolom, nagy álmom, hogy egyszer majd egy tanítványomat profiként lássam viszont, mondjuk egy Grand Slam-tornán. Vallom, hogy a siker elsősorban szaktudás, jó hozzáállás és kemény munka kérdése.”

Varga Bence tehát hosszútávra tervez a tenisszel és a Nexon Dunakeszi Teniszklubbal is. Ám eközben a Speciális Olimpia eszméjéhez is hű maradt, hiszen a fogyatékossággal élőktől eddig csak jót kapott, gazdagítja a nekik nyújtott segítség. Partnerjátékosként, vagy önkéntes megfigyelőként tehát továbbra is számíthat rá az SO mozgalom, még ha mostantól a dunakeszis gyerekek fejlődése lesz is számára a legfontosabb.

Mároki Rebeka 16 éves koráig a hazai teniszutánpótlás élvonalához tartozott játékosként. A Nexon Dunakeszi Teniszklubban Bogyó Tamásnál ismerkedett meg a sportággal és gyermekévei nagy részét is itt töltötte. Később a Sávolt Akadémián játszott, majd ismét klubunkban edzett. Pályafutását a Római Teniszakadémia színeiben fejezte be. Mivel karrierje során leginkább klubunkhoz kötődött, edzői pályáját is itt kezdte meg 2026 szeptemberében. 

„Számomra olyan sokat jelentett a tenisz, hogy egyszerűen nem tudom nélküle elképzelni az életemet – beszélt motivációjáról Mároki Rebeka, akinek már nagyon hiányzott a „vörös salak”. – A Testnevelési Egyetemen vettem részt szakedzői képzésben, mert nem akartam elszakadni a sportágtól. Tomival máig megmaradt a jó kapcsolatunk, gyermekeim pedig most már elég nagyok ahhoz, hogy a saját jövőmre is gondoljak. Hosszútávon tervezek mind az edzősködésben, mind pedig Dunakeszin, a korábbi játékosként szerzett tapasztalataimra támaszkodva szeretnék új szerepkörömben fejlődni és a lehető legmagasabb szintre eljutni. Nagyszerű csapatba kerültem, Tomi mellett Varga Bencétől is sokat tudok tanulni a mindennapokban.” 

Rebeka esetében komoly előnyt jelent korosztályos versenyzői múltja, és az abból levonható tapasztalatok. Gyermekként ő is profi játékos szeretett volna lenni, amihez meg is volt az ügyessége és az elszántsága, ám saját bevallása szerint fejben nem volt elég erős a még jobb eredmények eléréséhez. Párosban és csapatban viszont mindig jobban érezte magát, korosztályos ob-t is nyert, Dudás Fannival és Matyák Fruzsival pedig kifejezetten ütőképes dunakeszis triót alkottak a vidékbajnokságokon. Nagyon szeretett edzeni, a pályán mindig igyekezett száztíz százalékot nyújtani. Szerinte kellő alázat nélkül nem lehet teniszezni.

Fiatal tanítványainak is szeretné átadni ezt az elhivatottságot, miközben saját gyengeségeiből is sokat tanult. Éppen ezért tartja a mentális képzést is fontos feladatának, miközben pontosan tudja milyen nehézségekkel találja szemben magát egy korosztályos játékos ezen a téren. Leginkább azonban azt szeretné, ha hozzá hasonlóan, minden tanítványa egy életre szóló szerelemként tekintene a teniszre.