Minden játékos egyéniség
A Nexon Dunakeszi Teniszklub vidék- és országos bajnok F12-es együttesének igen hasznos tagja volt Jan Celiscak, aki édesapja révén horvát színekben kezdte meg a nemzetközi versenyzést. A család azonban Bécsben él és dolgozik, a magyar édesanya, Zita Celiscak pedig nagyon örül annak, hogy fia most az ő gyökereihez is közelebb kerül Dunakeszin.
Jan Celiscak a selejtezőkből indulva nyert augusztusban 1-es kategóriás U12-es Tennis Europe versenyt Bulgáriában, júliusban pedig a 2-es kategóriás Adriatic Cup-on volt döntős. Előbbit szettveszteség nélkül hozta, s párosban is döntős volt. Édesanyja szerint a lehető legtermészetesebb választás volt kisfia számára a tenisz, ahogy az is, hogy másik gyermekük kevésbé érdeklődik a sport iránt.
„Jan szinte előbb fogott ütőt kezébe, minthogy járni tudott volna – idézte fel a kezdeteket Zita Celiscak, aki maga osztrák felnőtt ob-döntős teniszező volt, párosban pedig nyerni is tudott. – A konyhában szétszórt labdákat először fakanállal püfölte, majd szép lassan növekedett az ütők mérete. De apukája, aki valamennyi korosztályban horvát bajnok volt, s felnőttként a profik világába is belekóstolt, is nagy hatással volt rá edzőként. Később órákon át falazott otthonunkban a szivacslabdákkal, öt-hat évesen kezdte meg a heti rendszeres edzéseket. S bár megtehettük volna, hogy egyénileg oktatjuk őt, mindketten a csoportos edzések hívei vagyunk. Szerintünk nagyon fontos, hogy egy gyermeket a játék iránti szeretet vezéreljen, jól érezze magát a gyakorlásokon, ez pedig leginkább a kortársak körében lehetséges. Ha a jó módszertan alapján képezzük őket, akkor együtt sokkal gyorsabban tanulnak. Jan mindig is jó versenyző volt, kicsi kora óta igyekszik a legjobb, a leggyorsabb, a legeredményesebb lenni. Ezért soha nem is kellett noszogatnunk a pályán. A vereségeket persze nem volt könnyű megszokni, de ez a játék része, végül ezt is megértette. Természetesen most profi teniszező szeretne lenni, de még nagyon hosszú az odáig vezető út.”
A csb-győztes F12-es gárdának fontos tagja volt Jan
Zita Celiscak ezt személyes példájával is megerősítheti, hiszen korosztályos játékosként sohasem lett olyan sikeres, mint mondjuk férje, akit Horvátország szerte mindenki ismer a sportágban. Igaz, egy korai sérülés miatt, utóbbi sem teljesedhetett ki a pályán. Ahogy Zita sem, aki ráadásul viszonylag későn is kezdett teniszezni, majd inkább a tanulást választotta, s lett német-angol-magyar fordító, majd tanári diplomát szerzett. Egyetemi tanulmányai mellett a bécsi teniszszövetségnél dolgozott, a legtehetségesebb gyerekeket kísérte versenyről versenyre. Bora Celiscakkal is egy tornán ismerkedett meg, a horvát származású edző ugyanis a stájerországi tartományi teniszszövetségnél volt hasonló pozícióban. A munkatársi kapcsolatból szerelem, majd házasság lett, két gyermek és közös tenisziskola lett. Utóbbit Bécsben nyitották meg Bora Tennis néven, miután öt éve az osztrák fővárosba költöztek.
Jan Celiscak pici korától a labda szerelmese
„Az osztrák szövetségnél nagyon törekszenek a jó munkára, korábbi főnököm, Michael Ebert sokat tett a Play and Stay-rendszer ausztriai bevezetésért – mesélt ausztriai tapasztalatairól Zita Celiscak. – Ennek köszönhetően a tizenkét éven aluli korosztályban komoly fejlődést tapasztaltunk akkoriban. Szerintem ebben a jó módszertan mellett annak is nagy szerepe volt, hogy a gyerekek jókedvvel, szabadon, saját örömükre játszhattak. A szülök pedig nagyon hálásak voltak a jó hangulatú versenyekért. Úgy gondolom, a teniszben nagyon nehéz sablonokat használni, minden játékos egyéniség, akinek megvan a saját útja. Dunakeszire azért szeretünk jönni, mert Bogyó Tamás személyében egy végtelenül nyitott edzőt ismerhettünk meg, ami számunkra különösen fontos. Ritka a hozzá hasonló érdeklődő és újításokra kész szakember, mint ő. Jan pedig egyszerűen imádja a magyar csapatát, a vidékbajnokságot és az ob-t egyaránt nagyon élvezte. Nekünk pedig ez legalább olyan fontos, mint a kemény és komoly munka, hiszen azt szeretnénk, ha megőrizné a sportág iránti lelkesedését.”
Ezt pedig Zita szerint csak úgy lehet, ha jó kedvvel és örömmel dolgozik. Ennek mostantól azért is lesz különösen nagy jelentősége, mert az osztrák rendszer szerint Jan ősztől már a gimnázium harmadik osztályába jár, így nagyon sokat kell majd tanulnia. Még akkor is, ha olyan sportiskolát választott magának, amely elnézőbb a hiányzások tekintetében. Márpedig a korosztály számára engedélyezett évi tíz, vagyis havi egy nemzetközi tornán mindenképpen szeretnének részt venni, valamint a horvát országos bajnokságon. Más szerintük nem fér bele Jan életébe, de nem is akarnak ennél többet.
„Szerencsére taktikailag sokkal érettebb a társainál, gyorsan megtalálja és kihasználja az ellenfelek hibáját, miközben egy jó alaptechnikával rendelkezik. Idén télen már a fizikum fejlesztésére is nagy hangsúlyt fogunk fektetni, de csak nagyon óvatosan és kizárólag saját testsúlyos gyakorlatokkal. Azt szeretnénk, ha a versenysport ellenére egészséges felnőtté válna. Mert a tenisz nagyon sokat ad, de sokat is követel a testtől. Ezzel pedig mindenkinek tisztában kell lennie, amikor a versenyspotot választja” – vonta le a következtetés a teniszpályán szerzett tapasztalataiból Zita Celiscak.
